Az Észak-magyarországi Borsod-Abaúj-Zemplén megye szénben gazdag része Borsod, melynek jelentős része ipari válságterület a Központi Statisztikai Hivatal szerint – ami azt jelenti, hogy a régió bányászati és nehézipari múltját követő szerkezetátalakítása még nem fejeződött be.
A válságterületei lakosságának kevesebb, mint fele aktív; a térségben a munkanélküliség és a tömeges elvándorlás komoly probléma. Az egykori üzemek és gyárépületek többségét nem állították helyre, vagy hasznosították újra. A régió uniós támogatásokat megkötő képessége alacsony (ld. Hétfa intézet jelentése), és a légszennyezés, különösen a fűtési szezonban, rendszeresen óriási méreteket ölt. Mindezek a tényezők azt mutatják, hogy Borsodnak újra fel kell találnia magát a szén utáni korszakban.
Tanulságok a múltból
A Borsodi-medence gazdag kőszénben és lignitben, és több tucatnyi földalatti és nyíltszíni bánya működött itt az 1800-as évek óta. A kommunista korszak kényszerített iparosítása, amely főként 1950 és 1970 között zajlott, felduzzadt ipari városokat és a hagyományos falusi közösségek elhalványodását eredményezte, mivel több tízezer falusi lakos költözött (vagy ingázott) a városokba dolgozni.
Az 1980-as és 2000-es évek között a bányák és a kapcsolódó nehézipar leállt, és többnyire pusztítást hagyott maga után. Abban az időben nem volt tapasztalat vagy pénz a jól irányított szerkezetátalakításhoz. A Szuha-völgyi Bányászlakta Települések Szövetsége egyike azoknak a kevés helyi szerveződésnek, amely azóta is megpróbálja legalább foglalkoztatási téren újjáéleszteni a területet.
“Az 1980-as évek végére csökkent a szén iránti érdeklődés, sok nagyüzem bezárt, és az emberek boldogan vezették be a gázt falusi otthonukba.” – emlékszik vissza Nagy Tibor, egykori polgármester és a Szövetség vezetője.”A technikai fejlődés megdrágította a kitermelést, a veszteségek elviselhetetlenné váltak. Bányát senki nem akart privatizálni (a rendszerváltás környékén). Amikor a legnagyobb bányák – Feketelyuk, Putnok, Lyukóbánya – leálltak, 2000 körül mintegy 4500 embert bocsátottak el. A diplomások zöme elvándorolt, a lakosság nagy része nyugdíjba ment, az ingatlanárak a padlóra estek – és ott is maradtak. “
A Szövetség aktívan próbálkozott annak érdekében, hogy az átmenet társadalmilag igazságosabb legyen. Bányászokat irányítottak a még működő bányákra, és segítették a szakmunkások külföldi munkavállalási engedélyhez jutását. Igyekeztek elősegíteni néhány strukturális változást is a helyiek javára.”Keményen dolgoztunk a veszteségek minimalizálása érdekében” – magyarázza Nagy. “Az elején azt próbáltuk elérni, hogy a bányák vagyontárgyait az önkormányzatok kapják meg, hogy tudjanak gazdálkodni vele. De mi történt? Mindent eladtak. Ez vezetett ahhoz, hogy megjelentek a gazdasági bűnözők, agyon terhelték az ingatlanokat kölcsönökkel, és eltűntek.
“Próbáltunk rávenni a kormányzatot, hogy ha már ekkora nagy bajban van ezen a vidéken, legalább csinálják meg az utakat, közműveket. Kértük, hogy a bezárt vasúti útvonalakat ne rombolják le, hogy tudjunk rajta például bicikliutakat csinálni, hogy ide vonzzuk a turistákat, de ebből sem lett semmi.”
Sikerek? “Kiváló nyugdíjas klubjaink vannak, sok egykori bányászt vonzott a legutóbbi Ki mit tud vetélkedőnk, ahova rengetegen eljöttek…” – zárja le a beszélgetést Nagy Tibor.
Új lignitbányák nyitása
A bányászat után maradt sebzett táj és a társadalmilag is pusztuló falvak máig jellemző részei Borsodnak. Az újjászületéshez viszont az szükséges, hogy a helyiek és a regionális döntéshozók motiváltak legyenek abban, hogy szén nélkül tervezzék jövőjüket és megvitassák ennek alternatíváit. Azonban a Borsodról szóló döntéseket inkább központilag és kevésbé Borsodban hozzák.
Úgy tűnik, hogy egyes esetekben politikusok a régió szén-nosztalgiájára apellálnak és visszarendeződést szorgalmaznak. 2014-ben a miniszterelnök Ózdon, a borsodi régi bányászati régió szívében úgy nyilatkozott, hogy a modern bányászat létrehozása a cél. Egykori bányászipari vezetők, munkavállalók (ma már egy részük helyi döntéshozó) figyelmesen hallgatták ezt.
Az új bányák nyitásának feltételeit megkönnyítették, és az elmúlt években több felszíni lignitbányát nyitottak, vagy terveznek nyitni. Egy részüket közel a korábban bezárt földalatti szénbányákhoz. Ezek között van Sajókaza I és II és Felsőnyárád lignitbányák (Ormosszén Zrt. tulajdonában, összesen 50 000 tonna barnaszén/év, 25 fő) és a Szuha2000 Kft. tulajdonában lévő Sajókápolna lignitbánya, összesen 25 000 tonna lignit/év, 10 alkalmazott).
Tervek további lignitbányák nyitására
Ezekről a lignitbányákról sok elmondható, de nem az, hogy “modernek”, mint ahogy azt a miniszterelnök mondta. A lignit ugyanis az egyik leggyengébb minőségű fosszilis energiaforrás. Az elavult nemzeti energiastratégia – amely 2018-2019-ben felülvizsgálat alatt áll – az atom-szén-zöld energia-forgatókönyvét erőlteti itthon, és leírja a magyar szén és más fosszilis tüzelőanyagok alapvető fontosságát az ország energiabiztonsága szempontjából. A szénlobbi valóban erős Borsodban, de a magas kéntartalmú, gyenge fűtőértékű szén/lignitkitermelés újjáélesztése láthatóan inkább csak néhány befolyásos üzletembernek kedvez, és nem igazán a borsodi közösségeknek.
A kicsi lignitbányák nagy piszkos titka
Ezek a nyíló kis lignitbányák nyereséget hoznak a tulajdonosuknak, de számos veszteséget hoznak a környékbeli közösségeknek: alacsony minőségű fűtött lignit, szennyezett levegő, megrepedt házak, csökkenő ingatlanárak, az egészség romlása és környezeti károk. A sajókápolnai lignitbányával is ez a helyzet.
A Sajókápolna falu előtti nyílt barnaszén-bánya tervei először 2008-as falugyűlésen jelentkeztek. Majdnem minden helyi lakos ellene volt, ezért úgy tűnt, hogy a terv egy ideig eltűnt. „Aztán 2011-ben egy közmeghallgatáson szembesültünk azzal, hogy a szomszédban tényleg lesz egy külszíni bánya, amelynek nyitását a környezetvédelmi hatóság első körben elutasította, de aztán végül minden pecsét a helyére került” – mondja egy helyi lakos, Király Istvánné.
„Voltak azért tragikomikus pillanatok is. A hatástanulmány szerint a legközelebbi házaktól alig 50 méterre tervezték a bányát, de kiderült, hogy a szakértők olyan, a 60-as évekből származó térképekkel dolgoztak, amelyeken a mi házunk például nem is szerepel. Azaz a házunkhoz jóval közelebb akarták megnyitni a külfejtést. “- mondja Király Istvánné, akinek udvarától jelenleg 150 méterre működik a bánya, amit a bányászat és a szállító autók folyamatos porfelhői már a távolból jeleznek.
Királyné azóta többször mozgósította a falut, és a helyi emberek érdekeit képviselte fórumokon vagy az önkormányzattal folytatott megbeszélések során. Úgy látszik, a helyiek aggályai helytállónak bizonyultak. A bánya por- és zajterhelése észlelhető, talajvízszint-csökkenés és a házak repedése is jogos aggodalom. 2016-ban a bányavállalat még robbanóanyagokat is használt, de amikor a helyiek figyelmeztették, hogy ez nem volt törvényes, a vállalat abbahagyta. A nehéz, lignites teherautók koptatják a helyi utakat, az ingatlanárak csökkennek. A helyi polgármester megpróbálta megnyugtatni a helyieket, azzal érvelve, hogy a bányászatból származó iparűzési adó segítené a közösséget, a helyiek azonban nem nyugodtak meg.”Mivel sikerült leszerelni az embereket? Tulajdonképpen az adományba kapott szénnel, amit a rászorulók között osztanak szét minden évben” – mondja Királyné. “A megígért adóbevételek eredményeit nem nagyon látni, és tudomásom szerint a faluból és környékről senki nem dolgozik a bányában. Minden gépesítve van, mindent alvállalkozók üzemeltetnek.”
Sajókápolna tipikus példa arra is, hogy a borsodi felszíni lignitbányák hogyan károsítják a környezetet. Borsod tele van természeti értékekkel, például erdőségekkel és vizes élőhelyekkel. A Békás-tó, a környék utolsó fennmaradt természetes tava, a Sajókápolnai bánya közvetlen közelében található. Már a környezeti hatásvizsgálatban is leírták, hogy a tó és a védett területek károsodása várható, de ez nem akadályozta meg az bányatevékenység beindítását folytatását. (A környezetvédelmi hatóságokat az utóbbi években Magyarországon meggyengítették). Mára a veszély beigazolódott: sajnos már alig van víz a tóban.
Még rosszabb: úgy tűnik, nincs vége a pusztításnak
Míg eredetileg az engedély szerint a Sajókápolnai bánya néhány évig működne, majd leállna, egy második bányát is terveztek: Sajókápolna II-t, nem messze a meglévő gödröktől. 2018. december elején már művelik is Sajókápolna II-t, és már a III-at tervezik.
Ráadásul a borsodi lignit kétszer is szennyez: először a bányák szennyezik a falvakat és környezeteiket, majd másodszor, amikor a lignitet a helyiek kazánjaikban elégetik. A WWF Magyarország akkreditált mérései szerint magas a helyi lignit kén- és arzéntartalma. Így a füstgáz és a háztartási lignit égéséből származó maradék hamu egészségi problémákat okoz, és károsítja a környezetet. Az Európai Unió Alapjogi Ügyekért Felelős Hivatala szerint a Magyarországon a légszennyezés egyik fő oka, hogy a lakosság egyre többet éget: nedves fa, lignit és hulladékot.
A Sajó folyó völgyében, Borsodban a levegőszennyezés gyakran meghaladja az ajánlott egészségügyi küszöbértéket.„A lignit tüzelése esetén kéndioxid kerül a levegőbe, amely jelentős egészségügyi hatásokkal rendelkezik. Krónikus alsó légúti betegségeket okoz, gyerekek körében a heveny, akut bronchitis kialakulásának kockázatát növeli. Ezt fokozza az égetéskor kialakuló szállópor, illetve, policiklusos aromás szénhidrogének is keletkeznek, amelyek rákkeltőek, tehát a tüdőrák kialakulásának veszélyét növelik” – nyilatkozta nemrégiben Dr. Páldy Anna, környezet-egészségügyi szakértő.
Még ebben a kedvezőtlen környezetben is, néhányan a valós átmenetben gondolkodnak. F.Nagy Zsuzsanna a Zöld Kapcsolat Egyesület (ZKE) vezetője, elsősorban a BAZ megyei környezettudatosság fejlesztésével foglalkozik. “De megpróbálunk fellépni olyan tervek ellen is, amelyek károsítják a környezetet és az egészséget, és ezekkel szemben támogatjuk a helyiek érdekeit. A helyi lakosok és az önkormányzatok sok esetben kérnek segítséget tőlünk, mivel az Egyesület környezetvédelmi és jogi eljárásokban ügyfél lehet, igaz, olykor “csak” tanácsot adunk.” – foglalja össze Zsuzsanna.
Teresztenyén, az érintett önkormányzat a terület helyi védetté nyilváníttatásával érte el a bányaterv megállítását. Sajókápolnán a helyiek nyomásának eredményeként kis eredményeket értek el, például a telephely módosítását és a robbantások megállítását. A ZKE most egy másik ügyben, a Múcsonyi Láncrétre tervezett lignitbányája kapcsán aktív: a jövőbeni bányászati terület egy része ökológiai folyosó, a Sajó-völgy kiemelkedő jelentőségű természeti területe. Nem mellesleg,a bányavíz ismételt szivattyúzása (az egykori) BorsodChem zagyos és nehézfémes tározóit is megszívhatja, ami potenciálisan a Sajó ivóvízbázisának szennyezéséhez vezethet, több százezer lakost hátrányosan érintve.
Blogzártakor érkezett a hír, hogy az illetékes Közigazgatási Bíróság a területen előforduló védett fajok életfeltételeinek visszafordíthatatlan káros hatásai miatt,elutasította a bányászati cég felülvizsgálati kérelmét, így végérvényes, hogy nem kap környezetvédelmi engedélyt a bánya nyitása.
F.Nagy Zsuzsanna részt vesz a régió szén-mentes szerkezetátalakításának előmozdítását célzó “Borsod szerkezetváltásáért, fejlesztéséért” programban “Ennek érdekében felhívjuk a figyelmet a rendelkezésre álló helyi energiahatékony és megújuló energiaforrásokra, az energiaszegénységet csökkentő megoldásokra: pl. a nem, vagy kevésbé szennyező lakossági fűtési módokra.” – magyarázza F.Nagy. “Meggyőződésünk, hogy a gyenge minőségű lignit és a szén termelését és forgalmazását háztartási tüzelőanyagként fokozatosan meg kell tiltani és hatékony fűtési technológiákkal, korszerű tüzelőberendezések vásárlásával szükséges felváltani a jelenlegi támogatási rendszert.
A ZKE kritikusan szólt arról, hogy az elmúlt évtizedben lényegében megszűnt a környezetvédelmi, egészségügyi szakemberekkel, társadalmi szereplőkkel a konzultáció, amikor térségi fejlesztési tervek kerülnek kialakításra – központilag. BAZ megye éghajlatvédelmi stratégiája elkészült ugyan, de a környezet javulását tekintve egyelőre nem hozott pozitív változást a helyi közösségek számára.A borsodi szénstratégia hírét(konkrét információk nem kerültek még napvilágra) pedig meglepve és aggódva fogadják a környezetvédelmi és egészségügyi szakemberek, de nincs platform, ahol erről eszmecserét folytathatnának.
A ZKE és a partnerei szeretnék elősegíteni az alulról felfelé építkező regionális és kistérségi szerkezetátalakítási terveket és folyamatokat, az érintettek és helyi közösségek megfelelő bevonásával.”Nagyon jó példákat láttam ezekre a szerkezetátalakító tervekre és folyamatokra, például a Csehország Usti régiójába szervezett tanulmányúton, amely hasonló kihívásokkal néz szembe, mint Borsod. Itt a központilag finanszírozott, csaknem három évtizede töretlen társadalmi-gazdasági-ökológiai szakmai együttműködések és fejlesztések, valamint a RESTART program szemmel is jól látható eredményeket hozott.” – említ egy követhető példát F.Nagy.
A ZKE felhívja Borsod döntéshozóinak figyelmét a szomszédos országok hasonló, korábbi szenes régióiban jó gyakorlataira is. A cél az, hogy regionális párbeszéd induljon a valódi, klímatudatos, régiós átmenetről. Ha a döntéshozók meghallgatnák ezeket az igényeket és nyitnának az élhetőbb környezetet biztosító energiahatékony programokra, az átmenet fokozatosan lendületet nyerhetne Borsodban.