Miközben a legnagyobb bolgár mélyművelésű bányát bezárják 2018-ban Bobov Dol-ban, a közösség aggódik a jövője miatt.
Georgi Terziski a szőlőfürtöket metszi a lugasban, amely végigfut háza teraszán egy Golemo Selo nevű bolgár faluban, ahol 56 éve él. Ahogy minden ősszel, most is saját bort szeretne. Csupán pár száz méterre a ház mögött feldereng Bobov Dol széntüzelésű erőműve. Mióta az eszét tudja, a két kémény ontja a füstöt és a három hűtőtorony a vízpárát.
Az erőmű a hetvenes években épült és a legtöbb helyi család számára munkát biztosított a 480 fős faluban, beleértve Terziksi szüleit. Mostanáig az erőmű a közelben lévő szénbányákból származó „fekete aranytól” függött, ide értve Bobov Dol és Babino szénmedencéit.
Ezen a nyáron jelentették be, hogy a Bobov Dol-i bányát 2018 végére bezárnák, mellyel 400 ember munkanélkülivé válna. Babino-ban, ahol 650 ember dolgozott, már tavaly abbamaradtak a munkálatok. Mintsok más helyen Kelet-Európa szerte, a bányák azért zárnak be, mert a termelési költségek messze meghaladják a beszerzési árakat: gazdaságilag nincs értelme többé szénbányát működtetni.
Ahogy a bányák bezárnak és a szénkitermelés csökken, a Bobov Dol-i erőmű tulajdonosai alternatív üzemanyagokat kezdtek használni, például biomasszát, de sajnos meggondolatlanul. „A szénától a szénig mindent elégetnek.” Terziksi a mellkasára mutat. „Nem tiszta levegőt szívunk.”
Papíron az erőmű a Vagledobiv Bobov Dol EOOD tulajdonában áll, ám a háttérben a bányákat és az erőműveket Hristo Kovachki, egy 56 éves energiaipari mágnás vezeti. Kovachki birtokolja a bányák, fűtőművek és erőművek hatalmas birodalmát Bulgáriában, mely több mint félmilliárd dollárt ér (néhány becslés szerint jelentősen többet), így ő egyike a három leggazdagabb bolgárnak.
A bolgár nemzeti hírportál (BNE) szerint 16 energiaipari cég és 15 egyéb létesítmény tulajdonosa.
A Bobov Dolban található erőmű a tervek szerint 2020-ra zár be. 2018-ban azonban változások történtek az erőműben. Ahogy az utolsó Bobov Dol-i mélyművelésű bányát lezárták, keserű szag kezdett terjengeni az erőműből. Már távolról látszanak a szénabálák az erőmű tövében, egy nagy halom szén mellett.
„Poros hely”
A falu játszóterén Violeta Dashkova figyelemmel kíséri a kétéves Monit; utánaszalad, hogy elkapja a fiát egy kis mászófalon. „Márciusban fehér hamu borította a játszóteret” – mondja. Fia gyakran beteg. „Aggódom, hogy talán az erőmű miatt van.” Az erőművek köztudottan kén-dioxidot és nitrogén-oxidokat bocsátanak ki; ezek kombinációja, gyakran a szél segítségével, savas esőt eredményezhet.
Mint sok helyi, Dashkova férje is az erőműben dolgozik. Elmondása szerint 650 levát (325 euro) keres havonta, melyben benne kellene lennie a 100 leva értékű élelmiszer kuponnak. Dashkova szerint a kuponok akár három hónapot is késnek, és ha nem termelnének saját maguk számára (gyümölcsöket és zöldségeket, valamint állatokat is tartanak), nem lenne elegendő ennivalójuk. Dashkova nehezen talál munkát. „Elküldtem az önéletrajzomat az erőműnek, de három éve várom a választ.”
2018 szeptemberében, zöld civilszervezetek és állampolgári csoportok, köztük a Za Zemiata (a Bankfigyelő Hálózat tagja) és a Greenpeace, kritikus értékelést küldtek a bolgár Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez és más ügynökségekhez, a Kovachki két erőművében (BobovDol és a közeli Pernik városában) történő biomassza és hulladék égetésére vonatkozó döntéssel kapcsolatban.
Az emberek elkezdtek Pepelenka-ként, azaz poros helyként hivatkozni a falujukra.
„Régen jó minőségű szenet égettek” – mondta VasilVasev, két falu, GolemoSelo (Nagy Falu) és Malo Selo (Kis Falu) polgármestere. Ahogy a bányák bezárnak, a városok a biomasszát, benzint, műanyagot és szemetet kezdték el égetni. „Érezzük a különbséget. A szag borzasztó.” – mondja, és hozzáteszi, hogy a helyi termések, mint a szőlő, látják a kárát. Vasev Dávidként tekint magára Góliáttal, azaz Kovachkival szemben. Azt állítja, hogy Golemo Selonak adóbevételeket kellene kapnia az erőműtől ahelyett, hogy a pénzt közvetlenül a nagyobb Bobov Dol-i önkormányzatnak juttatják. A városházát évek óta nem festették ki Golemo Selo-ban. A szomszédos utak nincsenek aszfaltozva vagy kikövezve, a helyi iskolákon lehúzták a rolót. „Mióta az oligarcha felvásárolta az erőművet 2008-ban, a közösségünk megmaradásához szükséges bevételből nem láttunk semmit” – magyarázta Vasev.
Stratégiája a helyzet megoldására: a két általa kormányzott kisvárost egyesítsék, hogy együtt megüssék az EU-s fejlesztési alapokhoz szükséges lakossági küszöböt (500 fő). Eközben egy népszavazás megtartására irányuló kezdeményezés fut keresztül a bíróságokon, amely lehetővé tenné, hogy Golemo Selo elkülönüljön Bobov Dol-tól, a közeli Dupnitsa városának kedvezve. „Jó ötlet” – vallja Vasev, „de Golemo Selo és az erőmű bevételei nélkül Bobov Dol városa pénzügyileg összeomlana.”
A dolgozók sorsa is bizonytalan
A térségben már 1891 óta bányásznak. A késői 1940-es, korai ’50-es években, a kommunista rezsim munkatáborba kényszerítette az ellenségeit, például Bobov Dol bányáiba. Sztálin halála után Bulgária elkezdte felszámolni a munkatáborokat. A kommunista rezsim végén a helyzet normalizálódott, és a bányák végül munkavállalókat alkalmaztak, akiket jól megfizettek az iparhoz való hozzájárulásukért. 1989-ben, a kommunizmus bukása után a bányákat és más iparágakat privatizálták. Az új, néha a maffiához köthetőtulajdonosok fillérekért szereztek cégeket, köztudottan kizsákmányolták a dolgozókat a nyereségért. 2010 elejére a dolgozók bére átlagosan 600 leva (300 euro) volt havonta; a cég gyakran késve vagy egyáltalán nem fizette ki a béreket hónapokon keresztül. A közeli Babino bánya dolgozói 2016 októberében a címlapokra kerültek, amikor sztrájkolni kezdtek kifizetetlen béreikért ésaz élelmiszer-utalványokért a tömeges elbocsátások előtt.
Három napos sztrájk után, mialatt több, mint 100 dolgozó maradt a föld alatt, a cég kikapcsolta a ventillátorokat, hogy felszínre kényszerítsék a tiltakozókat. Két hónappal később egy bányász munka közben életét vesztette Bobov Dol-ban, miután csapdába került egy gép alatt. (A legdrámaibb baleset 1997-ben történt, amikor öt ember halt meg egy metánrobbanás során Bobov Dol-nál.)
Az utóbbi három évben több mint ezer bányászt bocsátottak el, mely csak rontott az amúgy is hanyatló terület helyzetén.
Babino-ban, ahol majdnem mindenkit a bánya foglalkoztatott, egy fél tucat egykori bányász ül a helyi bolt előtt, nagy üveg bolgár sörrel az ölükben. Néhányanmár 45 évesen nyugdíjba vonultak, míg másokat nyugdíjazásuk előtt elbocsátottak. (Bulgáriában a földalatti bányászok első kategóriás munkások, vagyis 45 évesen nyugdíjba vonulhatnak, míg más munkásoknak várnia kell 55 vagy 64 éves korukig.) A 46 éves Yordan Yordanov, aki 17 évig dolgozott a föld alatt mint felújítási személyzet, Pirinsko sört dédelget, melyet az országot elfelező festői hegyekről neveztek el. „Nincs jövő, nincs munka az egész közösségben.” Munka nélkül, mondja, senki sem fog itt maradni, csak a nyugdíjasok.
Szerencséje volt, hogy még azelőtt elérte a nyugdíjkorhatárt, mielőtt a bányát bezárták és 260 embert elküldtek. Örül, hogy a nyugdíja időben megjön, nem úgy, mint a fizetése. A vállalat azonban még mindig tartozik neki elmaradt bérével; becslése szerint 4 000 és 5 000 leva közötti összeggel (2000-2500 euro). „Hristo Kovachki nem ad egy fillért sem” – mondja. Egy másik egykori bányász is hozzászól: „Ha csatlakozol a politikai pártjához, talán megkaphatod a pénzed.” Egy másik bányász, a 43 éves Rumen Hristov, munkanélküli és fizetésének 70%-át kapja a bányák bezárása óta. 2 évvel azelőtt rúgták ki, mielőtt elérte volna a nyugdíjkorhatárt. Új munkát keres, de valószínűleg nem tud majd első kategóriás munkásként nyugdíjba vonulni; ez további munkaéveket jelenthet egy olyan munkahelyen, ahová ingáznia kell, és valószínűleg minimálbérrel indul, 510 levával (255 euro). „Vannak állások” – mondja – „csak nem fizetősek.”
A szénközösségek halvány reménye
„Olyan országban élünk, ahol a politikusok nem látnak fantáziát olyan területek fejlesztésében, mint a miénk” – mondta Bobov Dol község polgármestere, Elsa Velichkova a just-transition.info-nak adott interjúban 2018 nyár elején. A polgármester azon tűnődött, hogy miért nem zajlott párbeszéd a különböző intézmények között, melyeknek foglalkozniuk kell a bányák bezárásának következményeivel és a szénrégiók gazdasági szerkezetváltásának terveivel.
Eddig nem nagyon tudtak mit kezdeni a munkanélküliekkel vagy a közösségekkel.
A helyi vezetők, mint Vasev és Anton Iliev, utóbbi a BobovDol-i Európai Projektek Igazgatóságának vezetője, értékesítési pontokat hajtott fel lehetséges befektetők számára. Iliev azt mondja: „A község nagyon előnyös stratégiai elhelyezkedése vonzza a befektetőket: körülbelül egy óra távolságra fekszik a fővárostól, Szófiától, valamint a Thesszaloniki irányába mutató páneurópai 4. folyosó, és a Skopjéba, Tiranába, Durres-be (Albánia) és Bari felé (Olaszország) tartó páneurópai 8. folyosó között helyezkedik el”.
Továbbá, a munkaerő készen áll (a Bobov Dol és a környező falvak lakossága 8 000 fő), és a költségek (a föld, az ellátmány és a munkavállalók fizetése) is a legalacsonyabbak között vannak az EU-ban.
Ám Vasev elismeri, hogy Golemo Selo nehéz helyzetben van. Sok helyi már nyugdíjas, így még ha egy új gyár vagy cég nyílik is a közelben, a falu számára már túl késő lehet. 2017-ben csak hat kisbaba született a Golemo Selo-i családok körében, a legtöbb fiatal elment.
A kétezres évek elején textilgyárak kezdtek működni Bobov Dol-ban, amelyek olasz cégek számára gyártanak cipőket, néhány a régi bányák területén. 300-400 Bobov Dol-i és közelben lakó nőt alkalmaznak.
„A gyárak fontos szerepet játszanak a helyi gazdaságban” –fűzte hozzá Anton Iliev a BobovDol-i önkormányzattól. „Miközben a férfiak a bányákban, a nehéziparban dolgoztak, ezek a gyárak sok nőt alkalmaztak.”
„Jó, hogy van olyan ipar itt, ami kevésbé szennyezi a környezetet” – tette hozzá.
A gond az, hogy az itt alkalmazott nők körülbelül 400 levát (200 euro) keresnek havonta, a minimálbérnél is kevesebbet. Az ilyen bolgár gyárakban megfigyelhető rossz munkakörülmények a Kambodzsában, Bangladesben és Törökországban található gyárakéhoz mérhetők.
Több és jobb minőségű munkahelyre van szükség
Egy 2018. októberi, Szófiában tartott konferencián az EU-s és a bolgár érdekképviseleti csoportok, köztük Bobov Dol, találkoztak, hogy megvitassák a szénrégiók közösségei jövőjét és a szénkivezetést, vagyis, hogy hogyan lehet olyan szén-mentes alternatívákat kidolgozni a korábban széntől függő közösségek számára, hogy a dolgozók és a helyiek is résztvegyenek a folyamatban és tisztességesen bánjanak velük.
Velichkova polgármester lépett a dobogóra. „A bányák bezárása után mintha egy időzített bombán ülnék” – mondta. „Jó úton járunk, hogy egy újabb Észak-Nyugat Bulgária legyünk” – magyarázta, utalva Montanára, az EU legszegényebb régiójára. Felkérte a civilszervezeteket, hogy segítsen Bobov Dol népének. „Bobov Dol lakossága nem lusta.”