Felső-Nyitra polgármesterei arra figyelmeztetnek,hogy a szénkivezetés elkerülhetetlen a régióban, az alternatívákat pedig már készítik elő.
Ha az utazók elérik Privigyét (Prievidza), Felső-Nyitra közigazgatási központját, gyakran csak áthajtanak rajta, hogy a közeli Bajmóc (Bojnice) városában ellátogassanak a gyógyfürdőbe, a várba vagy az állatkertbe. Privigye apró főtere a modern és a szocialista építészet furcsa keveréke; ez és a megbízhatatlan buszjáratok alapján első látásra úgy tűnik, mintha a város nem sok mindent tudna nyújtani az ide látogatóknak.
A helyiek viszont büszkék a városukra és annak történelmére, különösen a több száz évre visszanyúló szénbányászatra. Mindenkinek van olyan nagyszülője, nagybátyja vagy barátja, akinek köze van valamelyik bányához a régióban. Az aranykori nosztalgia még mindig jelen van, különösen a középkorúak és az idősek körében. A kommunizmus alatt bányásznak lenni nemcsak azt jelentette, hogy egy átlagos munkásnál ötször többet keresett az ember, hanem különböző előnyöket és rangos társadalmi státuszt is biztosított számukra.
Az érzelem azonban nem sok segítséget jelent a jövő megvitatásakor. Nehéz itt szénkivezetésről beszélni, mert akiket érintene, még mindig egyfajta biztonságként tekintenek a bányászatra. Nehéz velük megérteni, hogy ez a garancia egy nap eltűnik” – mondta Katarína Macháčková, Privigye polgármestere. A kommunista időkkel ellentétben, amikor Felső-Nyitrában a barnakőszén-bányák állami tulajdonban voltak és egy egész életen át tartó foglalkoztatás lehetőségét kínálták, manapság a bányák már magánkézben vannak. A Hornonitrianske bane Prievidza (HBP) bányaipari vállalat 3260 embert alkalmaz, melyből körülbelül 2000 föld alatt dolgozó bányász, derül ki a cég 2017-es pénzügyi jelentéséből. A legnagyobb részük Privigye kerületeiből származik, mely a szlovák statisztikai hivatal szerint 135000 állandó lakossal rendelkezik.
A bányák alacsony minőségű barnakőszenet azaz lignitet rejtenek, melyet a közeli elavult nyitranováki (Nováky) szénerőmű felvásárol. A szén magas ára miatt az erőmű minden évben veszteséges, így a szlovák kormány durván 100 millió euróval támogatja évente, az ország általános gazdasági érdekeként feltüntetve az adományt.
A szlovák kormány eltökélt volt a bánya állami támogatását illetően 2030-ig, azért, hogy a bányászok munkája megmaradjon, valamint, hogy hozzájáruljanak az energiaellátáshoz.
Azonban, amikor a gazdasági miniszter 2017-ben megemlítette, hogy esetleg hamarabb megszűnnek a támogatások, a térség lakói elkezdtek aggódni a megélhetésük miatt – most már senki sem tudja biztosan, hogy mikor ér véget a pénzügyi támogatás.
„Törjünk ki a bizonytalanságból”
Ezzel a főcímmel indított Macháčková és csapata nyilvános vitákat és fórumokat, azzal a céllal, hogy a szénkorszak utánról szóló akciótervet mutasson az önkormányzat számára. Meghívták a szlovák miniszterelnököt, az Európai Bizottság képviselőit, polgármestereket, helyi vállalkozókat, környezetvédelmi aktivistákat és különböző szakértőket, hogy részt vegyenek a Privigye jövőjéről szóló széles körű vitában.
Bár a szlovák kormány és a bányaipari vállalat képviselői közül senki sem fogadta el a meghívást, 50 helyi érdekelt részt vett a folyamatban. Végül a Felső-Nyitrai Városok és Önkormányzatok Szövetsége is részt vett, ami azt jelentette, hogy már a teljes régió szénkivezetés utáni fejlesztését meg lehetett vitatni.
„Négy munkacsoportot hoztunk létre a gazdaság, a közlekedés, az idegenforgalom és a társadalmi infrastruktúra területén, utóbbiba beleértve helyi szinten az oktatást, az egészségügyi ellátást és a szociális szolgáltatásokat” – mondta Alojz Vlčko, a polgármesteri hivatal vezetője Privigyében. „Megkérdeztük magunktól, hogy „milyen forrásaink vannak a térségben, mit lehetne itt tenni, és milyen akadályokat kell leküzdenünk?” Ezen kérdések alapján az egyes területeken stratégiai prioritásokat határoztunk meg.” Az akcióterv előkészítését azonban bonyolította, hogy a szlovák állam akkor még nem határozta meg, hogy mikor és hogyan vezesse ki a felső-nyitrai lignitbányászatot.
„Előbb vagy utóbb a bányászat fokozatosan leáll majd. Ha felkészülünk az átalakulásra, képesek leszünk azt kezelni”- mondta Macháčková, aki nyilvános kritikával és rágalomhadjárattal szembesült kezdeményezése miatt.
Nem meglepő módon a bányák bezárását leginkább az ott dolgozók ellenzik, még ha az ő egészségük is az, amit a bányászat leginkább veszélyeztet. Tervekkel vagy azok nélkül, de aggódnak a jövő miatt.
A HBP szénipari vállalat szerint 11 ezer munkavállalót foglalkoztatnak a bányászatban a régióban, míg ezt a számot az Európai Bizottság 7 ezer főre becsüli.
„Természetesen olyan körülményeket kell teremteni, hogy ezek az emberek ne maradjanak munkanélküliek” – mondja Macháčková. Több területen is lát lehetőséget a megoldásra. „A közlekedés javítása kiemelt fontosságú számunkra. Még ha önmagában nem is oldja meg a foglalkoztatás problémáját, régiónk elérhetőségének, hozzáférhetőségének javítása segít az új munkahelyek kialakításáhozszükséges feltételek megteremtésében.”
Az átképzést követően az egykori bányászok új befektetőktől vagy magától az önkormányzattól kaphatnak munkát. „Projekt ötletet nyújtottunk be egy önkormányzati szolgáltató cég létrehozására, amely javítaná és felújítaná az utakat az egész környék számára” – magyarázza Macháčková. Az ipari zónában, a közeli gyógyfürdőben és akár közvetlenül az önkormányzatnál fokozatosan létrejövő új munkahelyekkel–párhuzamosana bányászatot fokozatosan vissza kell szorítani, véli a polgármester.
A szlovák statisztikai hivatal adatai szerint a munkanélküliség jelenleg 4,6% Privigye körzetében, amely kevesebb, mint az 5,4%-os szlovák átlag és a 8,1%-os európai átlag. A piacról valójában hiányzik a képzett munkaerő, miközben az embereket továbbra is a veszteséges bányákban foglalkoztatják.
„Jelenleg most a legalacsonyabb a munkanélküliség 1990 óta, ezért itt az ideje, hogy a régió helyzetét megoldjuk. Ha válságban lennénk, sokkal bonyolultabb lenne” – mondja Macháčková.
A Felső-Nyitra számára, Macháčková kezdeményezésére létrehozott akcióterv a felső-nyitrai régió nemzeti stratégiájának részévé vált, melyet a miniszterelnök-helyettes beruházási és tájékoztatási irodája koordinált.
Felső-Nyitrát beválasztották az európai szénbányászati régiók átmenetét támogató uniós program négy kísérleti területe közé, melyet Maroš Šefčovič energiaügyi biztos jelentett be 2017 végén.
A Felső-Nyitrai nemzeti stratégia első tervezetét 2018. október közepén kellett közzétenni, hogy nyitva álljon a nyilvánosság és az Európai Bizottság szakértőinek észrevételeihez; az önkormányzatok pedig már nagyon várják.
„A kérdés, hogy folytassuk-e a Felső-Nyitrában kitermelt lignit használatát áram előállítására, elég bonyolult, és nem a mi hatáskörünk, hogy alternatívákat javasoljunk” – mondja Alojz Vlčko. „Amíg nincs információ arról, hogy mikor és hogyan akarja a szlovák kormány kivezetni a szénbányászatot, csak a régió jövőbeli lehetőségeiről tudunk elmélkedni” – teszi hozzá.
Szén és cipők
Jozef Božik, a Privigyétől 30 kilométerre fekvő Simony (Partizánske) város polgármestere, tisztában van vele, hogy egy régió milyen károkat szenvedhet, ha nem készülnek fel az átalakításra.
Simonyt régen Baťovany-nak is hívták –Tomáš Baťa, a híres cipőcég alapítója után. Miután a kommunisták átvették a hatalmat Csehszlovákiában és államosították Baťa vállalkozását, mind a várost, mind a gyárat átnevezték. Akkoriban a “Závody 29. Augusta”(ZDA) vállalkozás volt az európai cipőipar egyik legfontosabb szereplője.
„A cég csúcspontjának idején évente 32 millió pár cipőt készítettek, és mintegy 11 ezren dolgoztak a vállalatnál, amely a régió fő munkáltatója volt” – magyarázza Božik. Simonyban és környékén alapvetően minden a cipőipartól függött. A kommunizmus 1989-es bukása azonban váratlanul érte a gyárat. A túl sok embert, magas bérköltségen foglalkoztató cég nem tudott versenyezni Ázsia olcsó lábbelijeivel, sem a szabadpiachoz alkalmazkodni, így 2000 elején összeomlott. Božik, aki 18 éves kora óta, 1994-től aktíva regionális politikában Simony Városi Tanácsának tagjaként, élénken emlékszik erre az időszakra: „2000-ben és 2001-ben Simony munkanélküliségi rátája a valaha mért legmagasabb volt. Minden ötödik felnőtt munkanélküli volt a körzetben.”
Ma csak a vasútállomás melletti üres gyár és a városközpontban látható, virágból kirakott nagy cipő emlékeztet minket a cipőipar aranykorára. Számos kisebb cipőgyártó cég azonban még mindig működik a régióban.
Privigyéhez hasonlóan ma Simonyban is alacsonyabb a munkanélküliség, mint az európai átlag és a munkaerőpiacról hiányzik a képzett munkaerő. Božik reméli, hogy a cipőipar hanyatlásából levont tanulságok a közösség segítségére lesznek, hogy jobban felkészüljenek a szénkivezetésre. Mint Privigye polgármestere, ő is a korán elkezdett tervezés támogatója.
Elégetni az éghetetlent
A Simony és Privigye környékén élők egészségét is károsítja az alacsony minőségű barnakőszén bányászata és a nyitranováki szénerőműben való elégetése. A légszennyezés következményekéntsok a korai halálozás, magas a rákos betegségek és az asztma kockázata.
A nyitranováki erőmű tulajdonosa – a Szlovák Villamosművek – elismeri, hogy jelentős beruházásokra lesz szükség ahhoz, hogy 2023 után is működhessenek, amikor új európai szennyezési szabványok lépnek életbe. „A nyitranováki erőmű néhány fontos alkatrésze élettartama a végéhez közeledik ” – mondta Miroslav Šarišský szóvivő a vEnergetike.sk energetikai hírportálnak. „Több tízmillió eurónyi beruházás nélkül nem tud biztonságosan működni, sem teljesíteni a műszaki és környezetvédelmi követelményeket.”
Az erőmű technológiai elavultsága 2016-ban kapott nagyobb nyilvánosságot, amikor a leállított harmadik kazánt újraindították, hogy az elégetett szén mennyiségét növelhessék. A törvény szerint ezt próbaüzemként, üzemi kísérletként végezhették, és csak a helyi hatóságoknak kellett bejelenteni, azaz egyetlen kormányzati hatóság sem hagyta jóvá és nem vizsgálta meg ezeket a döntéseket.
Simony polgármestere volt az, aki harcba szállt ezzel a gyakorlattal: „Kötelességem a város és a régió polgárainak védelme” – mondja Božik, aki Trencsén önkormányzati régiójának is az alelnöke, mely magában foglalja Privigye és Simony városát. Az összes regionális érdekelt felet cselekvésre szólította fel.
„Megkértük az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek ellenőrzést az erőmű által a levegőbe kibocsátott kén-dioxid mennyiségéről. A szlovák környezetvédelmi minisztérium megerősítette, hogy az üzemi kísérletek négy hónapja alatt a kibocsátási határértékeket tízszeresen túllépték.”
A helyi önkormányzatok nyomására fontos jogszabályi módosítást hoztak, amely tiltja azüzemi kísérleteket.
A kitermelt szén rossz minőségét a legjobban egy helyi vicc illusztrálja: „Egy lignittel teli vagont szállítottak Nyitranovák szénerőművébe. Lángra kapott. A tároló porrá égett, de a lignit megmaradt.”
Bár a szénégetést tartják az egyik legfőbb emberi tényezőnek az éghajlatváltozásban, az állam évente 100 millió euró támogatást nyújt a nyitranováki erőműnek. A támogatást Szlovákia összes állampolgárának fizetnie kell energiaköltségek formájában, de csak a bányák magántulajdonosai profitálnak.
Az Európai Bizottság 2014-es adatai szerint a szlovák háztartások fordítják jövedelmük legnagyobb részét energiára az EU-tagállamok közül. A szegénységi küszöbön élő családok számára ez azt jelenti, hogy minden megkeresett ötödik eurót a villamos energia megfizetésére kell fordítaniuk.
„Értékelem a bányászok munkáját és elismerem Felső-Nyitra bányászati történelmét” – mondja Božik. „De Szlovákiában komor jövő vár a bányászatra.”
Úgy véli, hogy az állami támogatásokat a bányászok átképzésére és a régió fejlődésének támogatására kellene felhasználni; hozzáteszi, hogy Szlovákia 2023-ig fokozatosan kivezethetné a szenet az országból. (Szerk.: Szlovákia 2019 júniusában bejelentette, hogy 2023-ig kivezeti a szenet.)
„Öt éven belül meg lehet teremteni egyfajta társadalombiztosítási szerkezetet mindazok számára, akiket a bányák bezárása után nem tudnak alkalmazni a munkaerőpiacon” – mondja, hozzátéve, hogy ez politikai akaratot kíván.
A polgárok döntenek majd arról, hogy olyan polgármesterek, mint Katarína Macháčková és Jozef Božik képesek lesznek-e irányítani városaikat a szénkivezetés során. Az önkormányzati választásokat 2018 novemberében tartották.