A lakosok és a helyi hatóságok összefogtak zöld városukban, Imielinben a romboló szénbányászat ellen.
Imielin eltér attól a városképtől, melyet a legtöbb lengyel társít Felső-Sziléziához. „Itt nincs egy szál társasház se” – mondja a polgármester, Jan Chwiędacz az irodájában készült interjú során.
Általában a bányászok számára épített háztömbök határozzák meg a sziléziai városok képét, de Imielinben ez másképp van. A múlt század évtizedeken át csúcsponton lévő szénkitermelésének nyomasztó, hanyatló építészeti öröksége helyett Imielin zöld tájakkal, a Nyugat-Tátrára nyíló panorámával és rekreációs célokat szolgáló víztározókkal rendelkezik.
Szinte mind a 9000 imielini lakos saját kertes házában él, néhány ezek közül nemrég épült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bányászat távoli lenne a helyiek számára.
„15 évvel ezelőtt minden második háztartásban a bányász volt a családfenntartó” – mondja a polgármester.„2000 imielini lakos dolgozott a bányában”.
A polgármester a Ziemowit szénbányára gondolt (a Piast-Ziemowit komplexum része), mely a város déli részénél fekszik. A bánya a Polska Grupa Górnicza (PGG) tulajdonában áll, amely a legnagyobb szénbányászati cég Lengyelországban és egész Európában is.
Bár a kitermelés 550 méteres mélységben zajlik a bányában, Imielin lakosai nagyon is tisztában vannak a föld alatt zajló tevékenységekkel: a talajmozgások és más,a bányászatból származó károk a város területének körülbelül tíz százalékát érintik.
„Délen a házak alapját rezgések és talajsüllyedések esetére biztosították” – mondja Tomasz Lamik, az imielini városi tanács elnöke. „Az ezekből adódó károkért abánya kártérítést fizetett. Itt ez a szokásos eljárás.”
Ha abbahagynák itt a bányászatot, a város további befektetéseket tervezhetne, valamint idecsábíthatna új lakókat is nyugatra, akik el akarnak szakadni a városi élettől.
„Biztosítottak minket arról, hogy a bánya a jelenlegi területénél tovább nem bővülne, tehát az emberek nem készültek fel ennél nagyobb károkra” – folytatja az elnök. „Ám 2017 októberében arról tájékoztattak, hogy az új Imielin Północ (Imielin Észak) szénkészletét ki fogják termelni A tervek szerint közel a város fele ennek felületén fekszik. A kitermelés két éven belül kezdődne és 2046-ig tart. Csak 180 méter mélyre akarnak ásni, amely a lehető legolcsóbb megoldás. A föld várhatóan legalább 6 métert fog süllyedni. A hír teljesen megrázott.”
A helyiek ellenállnak
Pont egy évvel az új bánya tervének bejelentése után utaztam Imielinbe.
A vasútállomáson Alicja Zdziechiewicz üdvözölt, aki középiskolás irodalomtanár 17 év munkatapasztalattal, a Zöld Imielin szövetség aktivistája és kétgyermekes családanya.
„A férjemmel együtt dolgozom a Zöld Imielin szövetségnél” – mondja Zdziechiewicz. „Nem kellett minket rábeszélni. Rögtön csatlakoztunk, miután a tájékoztató találkozón a polgármester közölte a lakosokkal, hogy új bányát tervez egy cég.”
Zdziechiewicz elmondta, hogyan alakult meg számos civil csoport a lakosokból, akik hírleveleket küldenek és hatalmas transzparenseket helyeznek el régió-szerte. Még mindig látni néhány ilyen plakátot stratégiailag fontosabb helyeken, mint például a városközponti buszmegállóban.
A bevont helyiek elkötelezettségének hála, majdnem 350 ember jelentkezett be és vált hivatalos ügyféllé az új bánya adminisztrációs ügyében. További 1200 lakost a fellebbezés támogatójaként tartanak számon.
„Az első komoly próba számomra a 2018. májusi tiltakozás megszervezése volt, melyet a Regionális Környezetvédelmi Igazgatóság előtt tartottunk” – mondja Zdziechiewicz. A tiltakozást mi, a lakosok készítettük elő, szétosztottuk a feladatokat és transzparenseket készítettünk. Körülbelül száz emberrel mentünk Katowicébe. Az én kezemben volt a megafon, gondoskodnom kellett arról, hogy szóljon. Nagy zajt csaptunk, a tüntetést a média is közvetítette.”
Zdziechiewicz elmondása szerint végül nagy környezetvédelmi szervezetek is támogatták törekvéseiket; valamint lengyel és külföldi újságírók is egyre többször jöttek tudósítani Imielinbe. A Zöld Imielin képviselőiként Zdziechiewicz és kollégái még Brüsszelbe is elmentek 2018-ban, hogy részt vegyenek az Európai Bizottság Szénrégiók Átalakulásban Platformjának találkozóján, tájékoztatva az uniós politikusokat és másokat az imielini helyzetről. 2018-ban Szilézia volt a Platform egyik kísérleti (pilot) szénrégiója. A Platform célja az európai régiók szénkivezetésének, széntermelésről való átállásának támogatása.
„Le kellett küzdenem a lámpalázamat, mielőtt megszólaltam volna idegen nyelven az Európai Bizottság épületében” – emlékszik vissza Zdziechiewicz.
Zdziechiewicz elkísért Jan Chwiędacz polgármesterrel való találkozómra a városházára. Amikor megérkeztünk az interjúra, Chwiędacz a kezében tartotta a Regionális Környezetvédelmi Igazgatóság hivatalos döntését az Imielin-Észak bányáról. Éppen akkor kapta meg.
A környezetvédelmi engedély a kulcs a bánya megnyitásához. Chwiędacz és munkatársai földtani szakértők és ügyvédek segítségével rengeteg energiát fektettek a Regionális Igazgatóság meggyőzésébe arról, hogy ne adják ki az engedélyt. Ám a polgármester arcán látszott a döbbenet. . A bányanyitás zöld utat kapott.
„Jogi irodánk már ellenőrzi a határozatot” – mondta a polgármester. „A közzététel napjától számítva két hetünk van fellebbezni.”
A polgármester nem keseredett el, hanem tovább folytatta a harcot.
„Nekünk nem is küldték el a határozatot” – jegyezte meg. „Közzétették tegnap az interneten. Saját magunknak kell utánajárni a dolgoknak, minta megtagadták volna tőlünk az eljárásban való részvételt. Ez így működött már rögtön az elejétől fogva. Kihirdették a döntésüket anélkül, hogy megkérdezték volna az emberek véleményét.”
Egy órát töltöttem a polgármester irodájában, miközben ő Zdziechiewicz-cel és Lamik-kal beszélt a városi tanácsból. Úgy tűnik, a legnagyobb érték a közösségen belül a lakosok és tisztviselők közötti szoros együttműködés.
„Amíg a helyiek szövetsége Katowicében szervez demonstrációt és nyomást gyakorol a bánya vezetőségére, addig a polgármesteri iroda jogi és adminisztratív megoldásokat keres” – magyarázza a szerepek felosztását Zdziechiewicz. A cél közös, annak ellenére, hogy a motivációk különbözőnek tűnhetnek.
„Az emberek életük végéig fizetik a házépítésre felvett jelzálogot, és most attól tartanak, hogy pár éven belül a falak megcsúsznak, ahogy az a közelben fekvő Bytomban történt” – mondja Zdziechiewicz.
„Lehetetlen a csatornarendszerek vagy az utak felújítását megtervezni ismerve azt, hogy a talaj meg fog rogyni alatta. Most építettünk két sportközpontot a városban. Köztudott, milyen károknak kell ellenállniuk” – mondja a polgármester. Lamik szerint az új bánya fenyegetést jelent az ivóvíz-rendszerre, a közeli erdőkre és a helyi vasútvonalakra.
A polgármester már sok időt áldozott rám, így találkozónk lassan a végéhez közelített de Zdziechiewicz és Lamik azt akarják, hogy lássam, miről is szól ez a nagy felhajtás. Felvezetünk a közeli dombra, melyről csodás kilátás nyílik 12 kilométerre minden irányba.
Innen látszanak a távoli hegyek és a közeli tó is. Látni a környező bányák számára nélkülözhetetlen műhelyeket, raktárakat és aknákat is, beleértve a Piast-Ziemowit-hoz tartozókat.
„Tehát valahova ide akarnak építeni egy másikat?” – kérdezem, az aknákra letekintve. „Jaj, nem” – mondja Lamik. „Új alagutakat akarnak ásni innen a város másik oldaláig, hogy elkerüljék egy új, költséges akna építését. Olyan közel a felszínhez és így olyan olcsón amennyire csak lehet, mivel ez a szén annyira rossz minőségű és szulfátos, hogy nehéz belőle profitot termelni.”
Nyugdíjas bányászok segítségével az imielini lakosok sokat tanultak a bányászati technikákról. Tudják, hogy a bányaipari vállalat megpróbálja majd elkerülni, hogy a szénkészlet ép, érintetlen részeit a földet tartó oszlopként meghagyják; és nem fogják gondosan feltölteni új anyagokkal a meglévő üregeket, hogy megakadályozzák a csuszamlásokat, pedig azt kellene. Imielin lakossága arra számít, hogy a vállalat minden lehetséges módon csökkenteni akarja majd a költségeket.
„Itt az emberek nagyon vállalkozó szelleműek, kisvállalkozásaik vannak, jövedelmező kistermeléssel foglalkoznak. Új lakók továbbra is érkeznek, de a bányászok száma 200 főre csökkent. Szeretnénk az emberek számára megbízható infrastruktúrát és közeli kényelmes otthonokat, erdőket és szabadidős lehetőségeket kínáló víztározókat biztosítani”- számol be Lamik Imielin fejlesztési elképzeléseiről.
Bytom, egy tanulságos történet
30 kilométerre Imielintől, a regionális központ, Katowice másik oldalán fekvő Bytom mindig is hírhedt volt a bányászat okozta „földrengésekről” és az omladozó épületekről szóló történeteiről. Én magam is hallottam ezeket Bytomról gyerekként.
A város viszonyítási alappá vált az imielini lakosok számára, így Zdziechiewicz ragaszkodott hozzá, hogy ellátogassak ide. Bytomban találkoztam egy helyi aktivistával, Arkadiusz Rusnakkal, aki sok éven át segített az embereknek kártérítést és javítási munkákat követelni a helyi bányaipari vállalatoktól.
Mára az eredeti hétből csak két bánya működik Bytomban.
Az utóbbi 20 évben a lakosok száma majdnem 40 ezer fővel csökkent, a lengyel Központi Statisztikai Hivatal szerint. Nem csak a munkahelyek hiánya, hanem a bytomi alacsony életminőség is lakóhelyük elhagyására késztette az embereket. A legnyilvánvalóbb probléma a bányászat okozta pusztítás, mely az otthonokat és az infrastruktúrát is érinti. Ezen kívül a helyiek súlyos szmogtól, és a bányászatot felváltó hulladék-ipar környezetszennyezésétől is szenvednek.
„Szállj be a kocsiba” – mondja nekem Rusnak. „Csinálj képeket és mutasd meg az embereknek Imielinben, milyen sors vár rájuk, amikor megkezdődik a bányászat.
Csak másfél óránk van, szóval mindent gyors egymásutánban látok: egy újonnan vett és felújított házat, aminek az egyik sarka már összedől, az épületen kívüli acélkeret ellenére a kívül és belül is repedő falakat; egy háború előtti bérházat, melyből kitelepítették a lakókat az összeomlás veszélye miatt. Egy focipályát középen megsüllyedve; egy „finn” lakótelepet, ahol két hónappal ezelőtt a kéményeket lerombolták a földrengések, fűtés nélkül hagyva az embereket az ősz közeledtével.
Mielőtt elhagyom Sziléziát, megkérdezem Alicia Zdziechiewicz-et, milyen módon változtatta meg a közösségért való küzdelem az életét. „Nagyon erősen él bennem, hogy van értelme annak, amit teszek. . Ellenállunk a gazdasági kizsákmányolásnak, meg akarjuk védeni a környezetünket, és békében akarunk élni a zöld városunkban” – mondja, hozzátéve,hogy a kampányuk előrehaladtával egyre jobban elkezdte érdekelni a környezet és az éghajlatvédelme, és arról is sokat tanult, hogyan működjön együtt másokkal.
„Kiderült, hogy több ember is ugyanolyan problémákkal küzd, mint mi, és hogy képesek vagyunk támogatni egymást” – mondta a tanár. „Az egyetlen dolog, amitől tartok, hogy az új bánya nyitásáról való döntés már rég megtörtént Varsóban, és hogy tiltakozásaink ellenére a politikusok nem hallgatnak ránk.”